Milyen lehet egy napot átélni újra és újra? Egy vérnélküli és minimális jumpscare-el dolgozó horror-vígjáték elegy megadja a kérdésre a választ. Mindjárt ismerősebb lehet az alapanyag, ha megemlítjük a klasszikus Idétlen időkig-et. Az alkotók olyannyira nem titkolják hogy az előbb említett filmből kölcsönözték a koncepciójukat, még szóba is hozzák egy jelenet erejéig.

Egy flegma, nem túl kedves főiskolás cafka, Tree a születésnapján megkapja az élettől a leckét. Minden egyes nap egy maszkos pszichopata, kinyírja - majd ez a bizonyos nap ismétlődik. Újra, újra, újra és újra.

A film szerencsére nem veszi komolyan magát és abszolút pozitív csalódás volt számomra. Pár negatívumot azonban egyből kiemelnék: minek hatására kezdődik újra a nap? Ez azért érdekelne. A Happy Death Day lehetne feszültebb, véresebb és viccesebb. Bár a fontos műfaji elemek nem hiányoznak (maszkos gyilkos, sikolykirálynő, változatos gyilkosságok) de azért van egy enyhe hiányérzetem. A slasher-filmek elmaradhatatlan hajkurászós jelenetei itt is megvannak, mint az összes hasonszőrű alkotásban. A színészek teljesen rendben voltak, még egy kis csavar is jutott a végére.

Tény hogy semmi újdonság nincs a Happy Death Day-ben, de még igy is eltér a mostani szellemes, ijesztgetős egy kaptafára készült filmektől. Szerethető mozit tudott szállítani a Blumhouse, és jön a folytatás Február 14.-re.

8/10