Oh, azok a nyolcvanas évek! Minden neon, és élénk színekben pompázott, a rádiókból szüntelenül szintipop szólt, és ez a dicső korszak sorra-rendre gyártotta a slasher-reneszánsz alkotásait. A trendinek számító zsáner elharapódzott, majd egyre jobban az ernyedés mély mocsarába süppedt, már mindent ellőttek korábban a nagyok. Nem sokra rá a zsánernek végleg befellegzett. Szerencsére számos, mára már klasszikussá vált mű bizonyosságot adott arról, hogy az emberek nem feledkeztek meg egykönnyen a slasherekről.

Rosemary levélben szakít az éppen a fronton harcoló barátjával a II. világháború idején. Nem sokkal ezután a lány érettségi bálján egy katonaruhás alak megöli Rosemary-t és az új barátját. 35 évvel később visszatér a katonaruhás szörny és egy iskolai bálon egymás után végez a diákokkal.

A The Prowler tipikus slasher jegyekkel operáló alkotás, a megtestesült vértől tocsogó bűnös élvezet, megfűszerezve Tom Savini groteszk, realisztikus speciális effektjeivel. Szinte érezni lehet a szakadó inak, és a roppanó csontok neszét, valamint a friss hús és az alvadt vér szagát. Véleményem szerint slasher mércével mérve, kis híján tökéletes a The Prowler és mivel mégiscsak ajánlani szeretném ezt a filmet, célszerű előbb letudni a negatívumokat. Színészi játékról, alakításról gyakorlatilag nem is beszélhetünk és jó előre rá lehetett jönni a gyilkos személyére is. Viszont, több negatívumot nem tudnék felsorolni ellene. Mert egy igencsak hangulatosra, ötletdúsra sikeredett, durva gore jelenetekkel teletűzdelt alkotás lett. A gyilkos külleme is kétségtelenül emlékezetesre, kellően félelmetesre sikeredett. A katonai gúnya és az ötágú vasvilla, mint gyilkos fegyver pedig kitűnő párosítás.

Ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ásunk a film vérgőzős univerzumában, olyan szinten járatja csúcsra a pattanásig feszült, véres snitteket a The Prowler. A feszültség fokozatosan, a body count emelkedésével párhuzamosan növekszik. A nagy finálé igencsak emlékezetesre sikeredett. A final girl néha számomra kifejezetten antipatikus figurának bizonyult, ennek ellenére masszívan drukkoltam neki, az elhúzódó kálváriája okán, amit megélt a karaktere.

Habár semmi újat nem mutat a The Prowler, mégis remekül puffogtatja el a szokásos sablonokat. A műfaj szerelmeseinek erősen ajánlott, továbbá bárkinek, aki egy kis agykikapcsoló szórakozásra ácsingózik. 8/10