Nem sokan tarják egy kimagasló horrornak, de az is biztos, hogy nem lehet csak úgy ellapozni a 2001-es Jeepers Creepers, magyarul Aki bújt, aki nem c. film felett. Nem mutat semmi újat, de a megszokottat úgy tálalja, hogy a nézőt garantáltan odaszögeli az adott vetítő médiumhoz.
Történetünkben Darry (Justin Long) éppen viszi haza nővérét Trish-t (Gina Philips) a vészes hírű kilences úton, amikor egyszer csak fel nem tűnik egy ósdi, de mégis bizarr módon eleven kocsi, és sofőrje üldözőbe veszi őket. Ezek után fény derül arra, hogy az a személy, aki nem kis fejfájást okozott Trishéknek, nem emberi lény, de nagyon is szereti az embereket – megenni vagy éppen művészeti alkotásokat gyártani belőlük. Ezen tudással a birtokukban azonban mindenki bolondnak tekinti őket, kivéve egy médiumnőt, Jezelle-t (Patricia Belcher), aki többször is figyelmezteti hőseinket a veszélyre – hiszen a lény immár rájuk vadászik.
Hol is kezdjem? Az alapfelállás egyáltalán nem egyedi, de az, ami végül kibontakozik belőle, az több, mint érdekes: a főhősök közül talán Darry az érdekesebb, hiszen ő találkozik először a lénnyel, Creeper-el (Jonathan Breck), és fedi fel valós valós kilétét, és ő is fél jobban, ami később nagyon meghatározó lesz. Trish eleinte eléggé idegesített, de aztán a vége felé egy sokkal szimpatikusabb oldalát mutatta meg a nézőnek – kár, hogy a csúfos véget nem kerülhette el. Kissé furcsa, de alapvetően létalappal rendelkező szereplő volt Jezelle, aki tudott, látott dolgokat, és félt is közben (mert a maga jövőjét nem látta), de felvette a kesztyűt és segített Darryéknek.
De persze az abszolút etalon, az maga a Creeper: kevés tőle ijesztőbb tagot tudnék felsorolni horror palettáról, és nem véletlenül vált ikonikus figurává. Nem ember, és az is meglehetősen bizarr, amikor emberi módon cselekszik (pl: zenét hallgat), de ezek a dolgok csak még jobban fokozzák a végjátékban lezajló tettének vérességét.
Én szeretem az egész filmet, úgy ahogy van, mégsem mehetek el az egyetlen és legnagyobb hibája mellett: a Jeepers Creepers sok minden, de nem ijesztő. Mindenképpen érdekes és eléggé kettős hangulatot teremt a film, de nem hátborzongatót, bár elismerem, van egy-két jobban sikerült jelenet. Horror fanonak erősen ajánlott, bár azt, hogy mindenki élvezni is fogja, nem tudom garantálni.
Aki bújt, Aki nem 2 - A második este (2003)
Akármennyire is szerettem a horrorfilmnek legtöbbjét, azt ki nem állhatom, ha egy darabról csak úgy övült az, hogy a pénz miatt csinálták – kiváltképp,ha folytatásról van szó. Nos, az Aki bújt, aki nem 2: A második este elkövette ezt, én meg nem tudtam hova tenni a benne látottakat.
Első jelenetsor még jóval az első filmcselekménye előtt zajlik, amikor is egy helyi farmer Jack Taggart (Ray Wise) fiát elragadja a Creeper, ő pedig ezek után elszántan próbál végezni a lénnyel. Itt ugrunk pár évet, és azt látjuk, hogy egy busznyi tini utazik haza egy bajnokságról, amikor is útközben lerobbannak és, hogy a cseresznye még meglegyen a tejszínhabon: az egyik lánynak Minxie-nek (Nicki Aycox) l látomások jelennek meg a Creeper korábbi tetteiről és próbálja figyelmeztetni társait a veszélyre, kevés sikerrel.
Elrettentő példakánt igen, normális folytatásként – de még csak önálló alkotásként – azonban kicsit sem tudom ajánlani ezt a filmet. Kapkod, minimálisan törődik az előzménnyel és, finoman szólva is idiótának tekinti a nézőt – hiszen azt hiszi, hogy pár visító tini és egy-két véresebb jelenettel már megvett minket kilóra.
