Végre, eljött a nap, mikor megtudtam kuksizni a kötelező francia horrorfilmek egyik darabját, a Frontierst. Nem is kellett kudarcnak történie, sőt, a várakozásaimat felül is múlta. Vegyük elő a Texasi láncfűrészes sztoriját és beteg családját, majd fejeljük meg temérdek gore-al, francia légkörrel, s remek színészekkel: Ez a receptje az egyik legerőteljesebb francia horror-slashernek az elképesztően maradandó Frontiersnek. A sztori egyszerű, de nagyszerű: A párizsi lázongások pár fiatal résztvevője a határ felé menekül, és balszerencséjükre megszállnak egy motelban, amit gyilkosok vezetnek...

Na, ez a film egy ízig vérig slasher, tengernyi perverz és elfajult képkockával. Elképesztő hogy mennyire egy alábecsült mozi, mikor sokkal, de sokkal jobb mint az általam csak középszerűnek tartott, öncélú, Betolakodó. Míg annak a szereplői szertelenül tehetségtelenek, idegesitőek, s ellenszenvesek, itt mindent beleadnak, apait-anyait, sírást-rívást, félelmet-resszketést, folytassam még? 

Mindezek ellenére, sajnálatos módon, nem tökéletes a film, megvannak a maga baklövései. Például az éjjeli jelenetek hihetetlen világosak, mintha nappal lettek volna felvéve, vagy számtalan volt a végén a megmenekül a csaj, de mégsem jelenet. De mégis egy nagyszerű és kimagasló alkotás, nálam egy kisebb fokkal megelőzi a Magasfeszültséget, de csak egy kisebbel. 

Mindent összevetve, egy hatásos film, amely tele van gyomorforgatóbbnál-gyomorforgatóbb jelenetekkel, s tehetséges, rátermett színészekkel (ezrk közül is a legkiemelkedőbb Karina Testa kisasszony). Ha van kis időd szükségszerűen nézd meg. 

9/10