A slasher műfajon belüli egyik kedvencem, és egyben a legmegosztóbb darab bemutatására szántam el magam. A 2003-as Magasfeszültség Alexandre Aja második nagyjátékfilmje, amely a a francia újhullámú extrém műfaj első darabjának mondható.

Marie és barátnője, Alex egyetemista. Két szemeszter közötti szünetben vidékre utaznak, hogy meglátogassák Alex szüleit. A ház a francia alföldön, a semmi közepén áll. A két barátnő nyugovóra tér, ám már az első éjszakán egy rejtélyes sorozatgyilkos tör rájuk. Alex és Marie minden erejét összeszedve harcolni kezd a túlélésért.

A jó horrort onnan lehet megismerni, hogy egyik-másik képsora napokkal később is bevillan, és nem csupán a zsigeri erőszakra, de a szereplőkre is emlékszünk. Ez elmondható a Magasfeszültségről is, ami elvarázsol, annak ellenére, hogy premier plánban láthatjuk részletességgel, ahogyan egy családot brutálisan lemészárolnak. A film nem kegyelmez, a gyerekek sem szentek, a kissrácot is megölik. A benzinkutas jelenetben annyi a feszültség, hogy a néző már irgalomért könyörög. Íme az iskolapéldája hogy hozzunk ki egy ízig vérig egyedi horrorfilmet költséghatékonyan kreativítással. Nagyon okosan felépített filmről van szó. Helyenként pedig a frászt is rá tudja hozni az emberre, emellett valami elképesztően véres és brutális is a film, szóval a horror összes kötelező kellékét hozza.

De nem csak ettől jó a Magasfeszültség. Nem itt többről van szó. Hiszen itt olyan pszichológiai csatáknak lehetünk szemtanúi, hogy ihaj. Egy lassú feszültségfokozó dallamot használtak a készítők, mely pszichés hatást és vérfagyasztó légkört kelt. Szóval sok minden adott, hogy a székből jó szájízzel álljunk fel a film után.

Minőségi filmről van szó és a franciák mindig tudnak valami pluszt hozzáadni filmjeikhez. A gyönyörű operatőri munka, a vérfagyasztó gyilkos, a remek alakítások és a hátborzongató végkifejlet magával ragad. Alexandre Aja nem tétlenkedik ha horrorfilmről van szó, az évezred egyik legjobb horrorja, nálam egyértelműen 10/10