Első cikkemet rendhagyó módon nem egy film, vagy egy sorozat alapján írom meg, hanem egy túlélő horror-játékot mutatnék be. Ez pedig nem más, mint a The Evil Within című játék, melyet a Resident Evil sorozatok szülőatyja, Mikami Shinji rendezett.
A játékot 2014-ben adták ki különböző platformokra; nevezetesen PlayStation 3-ra, PlayStation 4-re, XBox 360-ra, XBox One-ra és PC-re. A fejlesztő cég a Tango Gameworks, míg a Kiadó a Bethesda Softworks volt.
A játékmenetet és az irányítást az elején meg kell szokni, mert bizony kicsit eltér a megszokottól.
A játék során egy rendőrnyomozó, Sebastian Castellanos bőrébe bújhatunk. Történetünk ott kezdődik, hogy Sebastiant riasztják egy ügyhöz a Beacon Elmegyógyintézetbe, ahol titokzatos módon egy halomnyi rendőrt gyilkoltak le. Az ügy előtt mindenki kérdőn áll, majd a biztonsági kamerák felvételeiből kiderül, hogy egy Ruvik nevű "úriember" ölte meg az embereket. Itt éles váltás következik, és máris fejjel lefelé fellógatva találjuk magunkat egy föld alatti vágóhídon tele hullákkal.
A történetről itt nem is nagyon írnék többet, mert nem szeretnék spoilerezni. Ugyan még én is csak a játék felénél tarthatok, így nekem sem világos még minden, de amiket eddig átéltem a játék során, az több, mint játékélmény...
A játék fejezetekre lett osztva, és ezen fejezetek végigjátszása közben bontakozik ki szép lassan a történet.
Ami talán nem nagy spoiler, mert kb. a játék elején rá is lehet jönni, hogy amit átélünk az egész játék során, az valójában meg sem történik. Mindvégig a főgonosz, Ruvik által kitalált világban bolyongunk - és pont ettől lesz félelmetes a játék. Teljesen jól bemutatja, hogy az emberi elme micsoda borzalmakat képes teremteni.
Folyamatosan ott van az az érzés, hogy bármikor előugorhat a semmiből egy zombi vagy egy szörny. A játék során eddig még egy olyan helyen jártam, ahol világosság volt, de az olyan hangulatot áraszt, mintha a sötétben bujkálnék.
Ami az elején nem tetszett a játékban, az mostanra a kedvencemmé vált. Ez pedig nem más, minthogy sokszor kerül főhősünk olyan helyzetbe, hogy sokkal jobb döntés elfutni a helyszínről, mint szembeszállni az ellenséggel. Ilyennel még csak az Alone in the Dark sorozatban találkoztam.
Összességében a játék nagyon el lett találva szerintem, mindenképpen folytatom a végigjátszását. Én személy szerint PlayStation 4-en játszom, mivel PC-re elég nagy a gépigénye; minimálisan 4 GB RAM memória, illetve legalább 50 GB szabad tárhely szükséges hozzá a merevlemezünkön.
A játéknak időközben második része is készült, 2017-ben adták ki. De ez még számomra a jövő zenéje... :)
Értékelésem: 9/10
Dani
