Az 1984-ben bemutatott Rémálom az Elm utcában mind anyagilag mind kritikailag, az eredetisége miatt elsöprő siker lett, a folytatást azonnal berendelték, és szinte rekordidő alatt hozták össze. Ez azonban közel sem sült el jól, az első hatását már nem sikerült megismételnie, ezért a készítők valami teljesen mással próbálkoztak. Lássuk milyen is lett részletesebben a Rémálom franchise második felvonása.
Öt éve már, hogy Nancy Thompsont rémálmok gyötörték az Elm utcában, s közben a házba új lakók költöztek. Jesse-t a beköltözés pillanatától kezdve rémálmok gyötrik, de a szülei nem aggódnak, azt hiszik, hogy csak a beilleszkedés nehézségei viselik meg a fiút. Jesse új barátnőjéhez, Lisához fordul, és lassan összeáll a kép az épület lidérces múltjáról és Freddy Kruegerről, akit már évekkel korábban meggyilkoltak. Hiába tudják azonban, hogy Freddy már nem él, a fiú úgy érzi, hogy férfi sötét, titokzatos, gyilkos énje egyre inkább elhatalmasodik benne.
Mivel Wes Craven hevesen ellenkezett, mikor szóba jött a folytatás, ennek okán az 1982-ben készült Egyedül a Sötétben című filmért felelős Jack Sholder került a rendezői székbe. Sajnos észlelhető a minőségcsökkenés az első részhez képest. Jóval egyenetlenebb a története, szétesik, a karakterek egysíkúak, teljesen kiszámítható döntésekkel. Szívből haragudni azonban mégse tudok a filmre. Magával tudja ragadni a hangulata a nézőt, a díszletek és az effektek is nagyon jól el lettek találva. Robert Englund lubickol a perverz humorú, pengés kesztyűs Freddy Krueger szerepében. Az iskolabuszos rémálom és a "bulin" történő mészárlás szekvenciáért pedig extra piros pont jár. Viszont a film ezer sebből vérzik. Komoly foltok vannak, nem konzisztens önmagával a történet. Mikor írt Nancy naplót? Akik látták az első részt, azok pontosan tudják, hogy Nancy nem vett sem tollat, sem naplót a kezébe. Ezt követően, valamilyen oknál fogva Freddy egy testrabló démonként jelenik meg a filmben. Ebből fakadóan valamiért ki akar lépni a főszereplő testén keresztül és vissza akar térni a valóságba. Ezt most miért kellett? Ezzel pont értelmét veszti a film, hiszen a Rémálom franchise történetei nagyrészt álomvilágban játszódnak.
A gyilkosságok se nem túl véresek, se nem túlságosan fantáziadúsak. Nem mellékesen a főszereplő srác (függetlenül attól, hogy szerintem amúgy nem játszott rosszul) nagyon irritáló volt számomra. A folytonos nyafogása a végére már nagyon idegesített. Az első rész film végi fináléjának nem hogy árnyékát, még emlékét sem sikerült megeleveníteni! Freddy nagyon keveset szerepel, viszont amikor megjelenik garantált a libabőr. Le a kalappal a maszkmesterek előtt, az arca ismét ocsmány és visszataszító. Hátborzongató látványt nyújt. Érdekesség hogy míg az a első rész a tinédzserkor nehézségeit és problémáit vette górcső alá, addig ez a "szexualitás és identitás" témakörét járja körül. Homoerotikus felhangja miatt kultfilmmé vált a meleg közösségben.
Bár összességében nem olyan nyomasztó, nyakatekert, helyenként pedig ijesztő mint a klasszikus első rész, de tulajdonképpen egészen szórakoztató, néhol ötletes folytatás lett.
6/10
