Manapság ebben a hatalmas remake áradatban Wes Craven korai horrorfilmjére, a Sziklák szemére is sor került, hogy újrafeldolgozzák. Rögtön az első megtekintésem során annyira tetszett, hogy nem csak a legjobb remake-nek tartom a Texasi újrafeldolgozása mellett, hanem egyben az egyik kedvenc horrorfilmem is lett rögtön.
A legtöbb slasher horrorfilm arról szól, hogy a gyilkos vagy gyilkosok egy csapat fiatalt, leginkább baráti társaságot legyilkol. Ez a Sziklák szeme abban más és abban emelkedik a többi film fölé, hogy itt a "préda" nem egy úgymond idegenek csoportja, vagy jobb esetben baráti közösség, hanem itt a gyilkosok "céltáblája" egy családra fókuszálódik és dramaturgiailag pont ez a adja meg a film hangulatát igazán, hogy itt a szereplők nem a barátaik legyilkolásainak lesznek tanúi, hanem a családjuk szenvedéseivel néznek szembe. A második részében ugyebár ez újból nem érvényes, hiszen ott a nemzeti gárdának kell az életben maradásért küzdeniük.
A történet egy nagycsalád félresikerült útját tárja fel a sivatagban, ahol a szereplőknek a tervezett ünneplés helyett a túlélésért kell küzdeniük. Szerintem nagyon jól lettek összeválogatva a családtagok, ott van a keménykezű ex rendőr, a hebrencs neje, az előnyös kinézetű, kényeskedő lányuk, a karakán tini fiuk (aki szerintem a legjobban alakított az egész filmben), a másik lány gyermek, aki már maga is édesanya, neki a kétbalkezes férje és a csecsemő gyermekük. Külön figyelemreméltó volt a családtagok egymáshoz való viszonya, érezhető volt köztük a szeretet, a kötődés, de emellett szinte minden családtag eléggé ironizált is egymással, ami miatt én szerintem abszolút egy élethű családi képnek mondanám őket.
A történet egyszerűségét kárpótolja a féktelen erőszak. Elég korán elkövetik az első gyilkosságot, így a szereplők is hamar ráébrednek, hogy milyen helyzetbe is kerültek valójában. Ami nagyon tetszett nekem és amit természetesen el is vártam a filmmel kapcsolatban, az a vér és a gore jelenetek tömkelege. Ezekben nem volt hiány.
Említettem, hogy a legkarakánabb karakter a filmben a kissrácé volt, nagyon jól ki lett találva a személyisége és heves vérmérséklete is csak színezte a karakterét. A másik fontos szereplő a telefonügynök volt, akit az apósa és szinte mindenki kétbalkezes alaknak tartott, aki esetlegesen meglövi magát és még a légkondit sem tudja megjavítani. Érdemes megfigyelni, hogy milyen határozott karakterré vált át a film közepétől, mikortól is a gyermekét elrabolták a mutánsok és onnantól mintha szószerint kicserélték volna.
A mutánsok kinézete a sminkmesterek munkáját egyértelműen dicséri, a kihalt város hangulatos lett, vérben és brutalitásban nem szűkölködött, csakúgy, mint ahogy a folytatása sem.
Csak elismeréssel tudok beszélni erről a filmről, amit a Texasi remake mellett a legjobb feldolgozásnak tartok és egyben az évezred egyik legnagyszerűbb horrorfilmjének is. Ráadásul még a folytatása is tetszett. Kiváló film minden szempontból.
10/10
