Freddy Krueger ötödször csap le a védtelen Elm utcai középiskolásokra, hála a producerek pénzéhes mentalitásának. Persze ezúttal egész más módot eszelt ki újdonsült ellenségei ellen, de az már nem olyan biztos, hogy a fiatalok hagyni is fogják magukat.

Freddy Krueger (Robert Englund) újra lecsap. Elsőként Alice (Lisa Wilcox) barátját öli meg, majd hamarosan elintéz mindenkit, aki a lány környezetébe kerül. Alice egyetlen lehetséges szövetségese Amanda Krueger (Beatrice Boepple), Freddy régóta halott mamája. Krueger mama előélete zaklatott, hiszen azután adott életet szörnyszülött fiának, hogy őrültek házába zárták. Amanda lelke csapdába esett, de ha Alice-nek sikerül megszabadítania, a mama megfékezheti vérszomjas fiacskáját, Freddyt.

A jó öreg Krueger bácsi meglepetést tartogat a gyerkőcök számára: mindenkinek személyre szabott halált választ! „Az vagy, amit megeszel!” – mondja Freddy egy szerencsétlen kölöknek, aki épp a saját béltartalmát eszi, amit csíkos pulóveres barátunk adott a szájába... Női főszereplőnk sokáig nagyon idegesítő, de a végére egészen elviselhetővé válik. Nem mintha többet vártam volna, elvégre egy slasher-ről beszélünk, örülhetünk, hogy egyáltalán kapunk valamicske alakítást. Hiába a feszített tempó, ennek a filmnek is megvannak a maga hiányosságai. Először is kezdjük ott, hogy sokszor kifejezetten furcsán hatnak egyes jelenetek, bár ez tényleg a korszakbeli eltérés miatt van, vagy például a gyilkos feléledését ábrázoló jó 10 perces szekvencia rémesen rossz – az ultra-béna Freddy-baba miatt. A történeten pedig kissé összecsapottság és meggondolatlanság érződik. A látványvilág nagyon jó, mind az elmegyógyintézet falai, mind az álomjelenetek átadják a film remek hangulatát, ahogyan a zene is tökéletes, ahogyan azt már az előző részekben megszokhattuk.

Robert Englund továbbra is remekel Freddy Krueger szerepében, még azt is megkockáztatom, hogy karaktere végleges elmozdulása a ripacs szereplő irányába valamilyen szinten jót tett neki. Olyan, mintha minden egyes résszel egyre jobban egyéválna a figurával. Jobban érti, jobban játssza, jobban átéli. Ugyan a film még mindig leköti az embert és elég szórakoztató, de már közel sem ugyanazon a színvonalon, mint a négy előd.

Messze nem olyan ijesztő és nyomasztó, mint a kultikus első rész, mégsem válik komolytalan ripacskodássá. A szereplők végig szerethetőek, a tét minden eddiginél nagyobb, a halálok látványosak és kreatívak, Freddy pedig élete egyik legnagyobb formáját hozza. Instant szórakozás minden horrorrajongónak. 7/10