Számtalan horror film készül egy kaptafára a 21. Században, nincs új ötlet és a műfaj is elcsorbult. Azonban van valamennyi reménysugár, a sugár egyik darabja nem más mint a 2008-ban bemutatásra kerülő Eden Lake. Most, a film megtekintése után, dühtől spriccelve írom a sorokat. A rendezőnek eredményesen sikerül felkúrni az egyszerű néző agyát, akár az enyémet. Nem azért mert olyan rossz a film, hanem mert egyszerűen idegörlő, és ez volt a rendező célja.

Egy fiatal pár egy bányatóhoz utazik a hétvégére egy romantikus kiruccanás erejéig. Minden szép és jó, azonban a nyugalmas, meghitt kirándulásba egy helybéli kamaszbanda bellerondit. Lassan és sajnos túl későn, de ráébrednek, hogy egy olyan kalandba csöppentek bele, amit egyáltalán nem biztos, hogy élve vagy egy darabban megúsznak.

Pozitívumként könyvelhető el, hogy a film az elejétől a végéig hiteles tud maradni. A pitiáner sérelmek kibontakozása és az erdő mészárszéké alakulása a nézőt iszonyú lelkiállapotokba taszítja. Akár el is képzelhető hogy a sztori valóságban is megtörténhet. A karakterekről épp eleget tudunk meg, sikerült szerethető figurákat összehozni. Az Eden Lake hangulata a film felétől kezdve kimondottan nyomasztó és kellően brutális. Azonban nem egy hibátlan megkerülhetetlen filmtörténeti mérföldkő. A gyerekszínészeket néhol elég ripacsnak éreztem, főképp a bandavezért. A film eleje pedig kissé vánszorgos, és komolyan vehetetlen. Összességében elég jó, egyszer mindenképpen nézhető mozi. A megszokott klisékben és a feszültségben sincs hiány. Bicskanyitogató, helyenként felkavaró munka, amely talán egyszer klasszikussá válik. 

8/10