Álmos kisvárosba költözik anya és fia - Mary és Charles. Hogy miért, azt a film elején megtudhatjuk. Elkövetőink az alvajáróknak, azoknak a ritka, vérszomjas és varázserejű alakváltóknak a fajához tartoznak, akik fiatal lányok vérével táplálkoznak.

Charles hamar ki is veti a hálóját Tanyára, egy ifjú, helyi leányra, akit különösebb erőfeszítés nélkül is levesz a lábáról. Viszont nem olyan egyszerű titokban tartani, ha valaki lányokat lopkod és fogyaszt. Az alvajáró család valódi kilétére hamar fény derül, és versenyt kell futniuk az idővel, ha nem akarnak üres hassal továbbállni - vagy itthagyni a fogukat.

Ez a film lenyűgözött. Régi, klisés, teli ostoba szereplőkkel, de imádtam. A film elején mutatott képek az alvajárók családjáról nagyon megkapóak. Nem véletlen sütik el a "bizarr fotó" motívumot több horrorban. Mary és Charles alapvetően szimpatizálásra adna okot, ahogy félnek, féltik egymást, bizakodnak a jobb jövőben, ha nem koronáznák meg bensőséges kapcsolatukat gyomorforgató szexualitással. Főhősnőnk, Tanya minden alkalommal kiakaszt. Ő az az áldozat, akit csöppet sem tudok sajnálni. Normál, átlagos élete és szép, szerető családja ellenére akkora világfájdalom van benne, ami egy tinihez képest is fura. Nem csoda hát, hogy Charles könnyen megszédítette, annál nagyobb csodálkozással vettem viszont tudomásul, hogy Tanya nem hal meg már a film közepén. Érdekesnek találtam a tényt, hogy bár a macskáktól erednek, az alvajárókra mégis halálosak ezek a szőrmókok, Tanyának jól jön tehát, hogy összebarátkozik egy cicával, aki komoly szerepet kap a filmben.

A szerepről jut eszembe, a temetői jelenetnél ha szemfülesek vagyunk, kiszúrhatjuk a temetőőr csodás személyét, aki nem más, mint Stephen King. Jelentéktelen, de annál jópofább karaktere számomra nagyon feldobta a filmet. Brian Krause is a kedvenceim közé tartozik, de ebben a filmben túl fiatalka ahhoz, hogy élvezzem a jelenlétét.

A film végén kapunk végre egy kis igazi vérengzést, bár jó eséllyel meg lehet tippelni, ki hal meg és ki nem. Kissé csalódás nekem a zárás, nem kedvelem a happy enddel végződő horrorokat, főleg, ha ilyen mentalitású szereplő menekül meg, de nem sokat rontott az összélményen. Külön szót érdemel a zenéje, ami nagyon megtetszett.

10/10