Hiába előzte meg hatalmas várakozás a filmet, a kritikusoknál és nézőknél is hatalmas csalódás volt a film. Ennek a negatív visszhangnak a legfőbb oka, hogy maguk a készítők sem tudták, mit akarnak csinálni. Folytatást? Előzményt? Reboot-ot? Esetleg mindezt egyszerre? A rendezői széket az a Jonathan Liebesman kapta meg, akinek a 2003-as év egyik legizgalmasabb horrorfilmjét köszönhetjük, a Sötétség leplét. a feladat nem más volt; be kellett mutatni a sorozatgyilkos, Bőrpofa gyerekszobáját. aki azt reméli, hogy Jonathan Liebesman filmjéből kiderül, hogy milyen volt Thomas Hewitt mielőtt Bőrpofaként az amerikai tiniállomány megtizedelésére adta volna a fejét, annak be kell érnie a 2003-ban készült remake másolatával.
Egy asszony a mészárszéken szüli meg gyermekét. A rémisztő baba a kukában végzi, ahonnan a Hewitt-família egyik guberáló tagja szedi ki és viszi haza. A kinézete miatt sokat csúfolták az iskolában szegénykét, míg felnőve maszkkal rejti el torz arcát és azon a mészárszéken dolgozik, ahol megszületett. Csakhogy az üzemet bezárják, ezért Thomas Hewittnek is felmondanak, akinek első áldozata a durva főnöke lesz. Ekkor tűnik fel a színen két srác, aki megkapta a behívóját Vietnamba. Előtte nagy búcsú bulira készülnek a barátnőikkel, de ehelyett a pokol várja őket.
A nagy sikerű remake után 3 évvel kijött a folytatás, akarom mondani az előzmény, mely azt hivatott prezentálni, hogy a Hewitt család hogyan vált olyanná amilyenné. Illetve, hogy Thomas Hewitt miért lett Bőrpofa. Amit hiányoltam, az pont Bőrpofa lelki fejlődése, számomra legalábbis ezt (is) jelentette volna a "kezdet" kitétel. Csaknem 2 percet szánnak arra, hogy a címnek legyen valami köze is a filmhez. Kiváncsi lettem volna hogy miképp lett a fiú magányos és deviáns, ám a legtöbb, amit erről megtudunk - azt is csupán elejtett mondatokból -, hogy szegénykét a kinézete miatt csúfolták az iskolában és a nevelése nem egészen szakszerűen zajlott. Sajnálatosan a főcím rövidre zárja a sztorinak ezt a részét. Jó, nyilván a horrorok gyakran nem a lélekábrázolást tekintik a fő feladatuknak, viszont pont ebben az esetben érdekes lett volna, legalábbis szerintem. A hibák ellenére jócskán teli van a film ijesztő jelenetekkel, ködös erdős üldözéssel, és a feszültség is a tetőfokára hág.
Nagyon jól ötvözi a horrort a morbid fekete humorral. Az elejétől a végéig izgalmas, amire sokat dobnak a zenei aláfestések. A feszültség egy pillanatig sem lanyhul, az első perctõl az utolsóig hihetetlenül izgalmas, fordulatos. A film első órája kicsit lassú, inkább a lelki terrorra helyezi a hangsúlyt, aztán beindul a gyilkolászás, egészen brutális módon, kendőzetlenül, lélegzetelállító naturalizmussal mutatják a delikvensek feltrancsírozását. A vér folyik, a technikák jók, valakit átvágnak, valakinek kiugrik a gyomrából a zümmögő gépezet, valakinek a torka csurog el, ráadásul mindezt mutatják, szóval azért le kell tenni egy pillanatra a homokozólapátot, ha meg akarunk kapaszkodni a fotel szélében. Ugyan hazánkban csak a vágott/mozis változat jelent meg, de a látványos mennyiségű brutalitás ebből se hiányzik. Nem sikerült jó színészeket találni, akik tudnak játszani. A gárdából R. Lee Ermey az egyedüli aki színészi teljesítményt nyújt. A készítők Texas látképét, hangulatát úgy próbálták visszaadni, hogy narancssárgára színezték a képet, ami szerintem elég mutatósra sikeredett.
Az első perctől kezdve hatalmába kerít egy különös érzés amely megfogalmazhatatlan, hamar megjön a várva várt feszültség. Igazából már rongyosra néztem ezt a filmet és sosem tudom megunni, minden évben egyszer legalább újranézem, az érzés pedig mintha mindig először látnám. Lebilincsel, átjár a rémület, elborzaszt, a hatása alá kerülök. Ugyanakkor izgalmas és feszített tempójú. A rendezőnek sikerült tehát egy nem monoton, sablonos tipikus darabolós átlagos filmet kihoznia és hű maradt a nevéhez a film. A befejezéssel tudtak kicsit újítani az alkotók. Ugyanis a hasonló filmeknél az embereknek van egy többé-kevésbé titkolt várakozásuk a zárással kapcsolatban.
Összességében a hibai ellenére egy remek film, nem szűkölködik vérben és izgalmakban. Új kontextusba helyezi Bőrpofa alakját, és bár a hangulata egyáltalán nem hasonlítható az eredetihez, hozza a 2000-es évek elején elvárt darabolós színvonalat.
8/10
