Ma egy szédületesen hatékony filmről lesz szó, amely több országban is tiltólistán volt, s amelynek a szereplői mind-mind egytől-egyig "torzszülött" emberek. A macskaköröm nem véletlen, hísz a filmben a testi deformitásban szenvedő emberek sokkal, de sokkal rokonszenvesebb, szimpatikusabb figurák mint az egézséges, szokványos emberek, akik ebben a filmben, meg valljuk be gyakran a való életben is, meg nem becsülik embertársaikat. Na de előszőr a történetről.

A Szörnyszülöttek történetének középpontjában Cleopatra áll, a társulat gyönyörű artistája, akibe halálosan szerelmes Hans, a törpe, ugyanakkor a lánynak Herculessel, az erőművésszel van viszonya. A pár tervet forral, hogy rátehesse kezét a törpe nemrég örökölt vagyonára, ezért Cleopatra hozzámegy a törpéhez...

A rendező, Tod Browning egyszerűen egy zseni volt. A filmben nagyon jól mutatja be hogy milyen tud lenni az ember ha a saját írháját menti, vagy ha kizsigereli éppen az embertársát. Cleopatra, a főszereplő spiné, már a nyitányban elképesztően tenyérbemászó, s unszimpatikus. Majd erre később rá is tesz egy lapáttal, nem is kicsit, a közismert lakodalmi jelenetnél. 

Az egész film nagyon erős, és be kell valljam hogy nekem nagyon kis szeretetreméltóak voltak a tűfejű emberkék, meg a törpe pár, akikre esküszöm azt hittem gyerekek. A többi testi deformitásban szenvedő karakter inkább csak amolyan látványosság a nézőnek, hogy ne unatkozon. 

Mert sajnos a sztori a felénél leül egy kicsit, de hála a fentebb említett emberkéinknek, akik elképesztő csemegék voltak a szemnek, s nem bírtam velük betelni. Az egyik nem is egyszer rám hozta a frászt az éjjeli megtorlás jelenetnél, s talán a film közben is, aki nem más mint Koo-Koo, a madárlány, szegénykém elképesztően bizarr, hajmeresztő látványt nyújtott, pláne a lakodalmi-asztalon táncolós jelenetnél.

A filmben sajna van jócska negatívum, például ahogy már említettem középtájékon kissé vánszorgos, s sajnos nagyon kurta lett a mozi. Szívesen megcsodáltam volna a másfél órás változatot, azonban elkallódtak azok a képkockák a vágás során, s lett volna egy kasztrálás is a filmben (na ezt megnéztem volna szívesen). A smaci jelenetek megmosolyogtattak, látszott hogy az adott két színész épp hogy csak összepréseli egymás ajkát. Ez a mai nézőnek furcsa lehet, akár nekem. Meg ugyebár ott van a bosszú jelenet, ami rendkivül hatásosra sikerült, de mégis túl röpkére vágták meg. 

Az utolsó néhány képkocka miatt is legalább egyszer érdemes szemügyre venni a filmet, amit Cleopátrával műveltek a szörnyszülöttek, az valami frenetikus és elmebeteg, vagyis csak a végeredmény, mert a "munkát" már nem láthatjuk. Zseni volt Tod, és sajnos egy jó pár év után jöttek csak rá az emberek, hogy ez a film egy remekmű. Pár apró hibától eltekintve remek alkotás. 

9/10