Wes Craven több évtizedes pályafutásának megvoltak a maga hullámvölgyei, mégis nyugodtan mondhatjuk, hogy a horror mestere volt. Freddy Kruegerrel nem csak a horrorfilmek egyik hírneves gonoszát alkotta meg, de, hogy slashere fő helyszínül az álmokat választotta, lerakott egy kiaknázható lehetőségekkel teli masszív alapot. A Rémálom az Elm utcában mindenképpen a különb munkái közé tartozik, hiszen nem sok idő telt el, és a csíkos pulóveres, összeégett arcú, pengeujjú mészáros világhírű főszereplő lett.
Egy Tina névre hallgató lányt folyamatosan rémálmok gyötörnek. Majd tíz perc után kiderül, hogy nem ő az egyetlen, akit egy összeégett arcú rém terrorizál álmában. Később a rémség újra felbukkan, és álmában kíméletlenül meggyilkolja a lányt. Az Elm utcai fiatalság nem tudja, hogy pontosan kivel áll szemben, kivéve Nancy Thompsont.
A rendező alamuszi módon játszik velünk. Elhiteti, hogy tudjuk mi fog történni, miközben egész más módon csap le. Craven egy hihetetlenül jó karaktert alkotott meg Freddy személyében, akinek szinte már-már várjuk a felbukkanásait, hiszen minden alkalommal nagyon érdekfeszítő jelenetek kapcsolódnak hozzá. Például Tina megölése vagy a hosszú karok. Miközben a film remek, kivételes slasher, a vérfagyasztó hangulat sem hiányzik belőle. Már a kezdés sugározza magából a megfoghatatlan, vérfagyasztó atomszférát. A nyitójelenet az egyik leghátborzongatóbb felütés, amit csak valaha horrorfilmben láthattunk. Persze hogy a film legjobb alakítása kétség kívül Robert Englund Freddyje. A trükkök pedig fenomenálisak! Negatívum talán csak az hogy néha leül a sztori, de ez ritkán fordul elő. Szép álmokat!
9/10
